






Készleten







Autózás az ötvenes években
- Kiadó: Oldtimer Média
- Raktári hely: MOT6
- ISBN szám: 9789638758279
- Oldalszám: 224
- Nyelv: magyar
- Kötés: keménytáblás
- Belív: 1+1 színnyomás
- Méret: 140 mm x 210 mm
- Készlet: 3
3 900 Ft
Nettó ár: 3 714 Ft
Miközben az ötvenes évek autózása ügyében rengeteg tévhit, túlzott egyszerűsítés és szándékos ferdítés él a köztudatban, a valóság izgalmasan sokszínű.
Nem igaz, hogy nem voltak magánautók abban az időben. De mit is értünk azokon az időkön? Az 1951 és 1957 közötti korszak lett a magánautósok számára is a sötét ötvenes évek, amelynek elején közel hétezer embertől vették el az autóját, és alig több mint ezer tarthatta meg. Az üzemben tartási engedélyhez – amely nélkül benzinjegyet sem lehetett kapni -, vagy fontos beosztás kellett, vagy valami érdem. A fontos beosztáshoz nem különösebben magas polcot kell társítani, mert a vállalati főnököknek, minisztériumi osztályvezetőknek, jelentős beosztású honvéd- és rendőrtiszteknek eleve bolt hivatali gépkocsijuk, a még fontosabbnak járandósági autójuk, amellyel korlátok nélkül utazhattak akár a családjukkal is.
Mérnökök, jogászok, közgazdászok, orvosok, állatorvosok kaptak autótartásra felhatalmazást. Minden minisztériumnak és főhatóságnak volt „kerete”, adott számú autóhasználati engedély, és abból osztogathattak a miniszterek, vezetők a kiválasztottaknak. Ezek sorába tartoztak a sportolók, az írók, a művészek is, akikre persze jobban rávetült a rivaldafény, ezért különösen irigyeltekké váltak.
Technikatörténetnek látszó korrajz, amelynek segítségével egy eddig jórészt ismeretlen, helyenként abszurd világ tárul fel az olvasó előtt.
Nem igaz, hogy nem voltak magánautók abban az időben. De mit is értünk azokon az időkön? Az 1951 és 1957 közötti korszak lett a magánautósok számára is a sötét ötvenes évek, amelynek elején közel hétezer embertől vették el az autóját, és alig több mint ezer tarthatta meg. Az üzemben tartási engedélyhez – amely nélkül benzinjegyet sem lehetett kapni -, vagy fontos beosztás kellett, vagy valami érdem. A fontos beosztáshoz nem különösebben magas polcot kell társítani, mert a vállalati főnököknek, minisztériumi osztályvezetőknek, jelentős beosztású honvéd- és rendőrtiszteknek eleve bolt hivatali gépkocsijuk, a még fontosabbnak járandósági autójuk, amellyel korlátok nélkül utazhattak akár a családjukkal is.
Mérnökök, jogászok, közgazdászok, orvosok, állatorvosok kaptak autótartásra felhatalmazást. Minden minisztériumnak és főhatóságnak volt „kerete”, adott számú autóhasználati engedély, és abból osztogathattak a miniszterek, vezetők a kiválasztottaknak. Ezek sorába tartoztak a sportolók, az írók, a művészek is, akikre persze jobban rávetült a rivaldafény, ezért különösen irigyeltekké váltak.
Technikatörténetnek látszó korrajz, amelynek segítségével egy eddig jórészt ismeretlen, helyenként abszurd világ tárul fel az olvasó előtt.
Szerző / Kiadványcím | |
Ocskay Zoltán - Autózás az ötvenes években | |
Tartalomjegyzék | |
|